2004-től úgy éreztem, jöhet a családalapítás. Ekkor már 37 éves voltam. De a baba nem jött.
Lehettem volna már korábban is anyuka, de nem lettem. Szomorú, ám megdolgozott része az életemnek.
2007-ben kiderült, hogy kétoldali petevezetékelzáródásom, magas prolaktinszintem és kimerülő petefészekszindrómám van. A páromnak nem volt 100%-os a spermatogramja, de ez nem jelentett akadályt a megtermékenyítésben. Volt már két kamasz lánya egy lezárt házasságból.
Három budapesti meddőségi centrumban jártunk, de csak a harmadik intézményben került sor 2008 márciusában a lombikkezelésre (IVF, ICSI). Két petesejtet tudott az orvos leszívni, megtermékenyíteni és visszaültetni. Sikerült! Majd egy számomra lelkileg nehéz várandósság, terhesség következett. Pszichológus segítségét kellett igénybe vennem, a mai napig hálás vagyok érte.
2008 decemberében megszületett kislányunk. Szép és könnyű, természetes, apás szülés volt.
Kislányunk 2 és 4 éves kora között nehéz időszak következett. Szorongásos, pszichoszomatikus tünetei miatt gyerekpszichológushoz jártunk. Majd, mi szülők jártunk párterápiára is. De az igazi áttörés akkor jött, amikor én elkezdtem mélyebben magammal foglalkozni, amikor a mostanában oly divatossá vált „önismereti útra” léptem. Amikor itt kitárult előttem a világ, szimbiózisban velem oldódtak kislányunk tünetei is. Rájöttem, hogy saját lelki problémáimat tünethordozóként ez a kicsi lány átvette.
2011-ben bezártam az akkor már 17 éve működő nyelviskolámat. És csak voltam. Próbáltam sok mindent feldolgozni és megérteni, emellett anyuka lenni.
2013-ra sok minden kitisztult, 4 éves korára kislányunk is jobban lett. Ekkor döbbentem rá arra, hogy mekkora összefüggés lehetett a tudattalanomban rejlő félelmek, nehézségek és a meddőségem között. Hogy kislányom szorongásai valójában az én szorongásaim voltak.
És ekkor döntöttem úgy, hogy a nehezített fogantatás-gyermekáldás témájában, a meddőség lelki hátterében szeretnék elmélyedni, ezzel szeretnék foglalkozni.
Beleástam hát magam a témába, megálmodtam és életre hívtam erre a célra a CsillagKuckó Alternatív Termékenységi Központot, ahol lettek munkatársaim is. Egy évig ingyen, majd ezután már hivatásosan fogadtam a hozzám fordulókat, segítettem őket.
Megerősödött bennem az az érzés, hogy a „meddőség” sokszor tünet, testünk jelzése valamire. Sokszor átmeneti és gyógyítható állapot.
2015 és 2017 között a Károli Gáspár Egyetem mentálhigiénés segítő szakember képzését végeztem, szakdolgozatomat egy meddőségi csoportos projektmunkából írtam. A címe: Mentálhigiénés program a várva várt gyermekáldásért, “Vörös Fonal – A babád útja hozzád”.
Ebből a projektmunkából kelt életre az azóta is rendszeresen megszervezésre kerülő Vörös Fonal program.
2018 januárjában államvizsgáztam.
Majd úgy hozta az élet, hogy a nehezített gyermekvállalás mellett más élettani és lélektani állapotok is fókuszba kerültek nálam.
Arról, hogy mik ezek, milyen témákban tudok még segíteni, bővebben olvashatsz a Szakterületeim menüpont alatt. Arról pedig, hogy milyen módon tudok támaszod lenni, a Hogyan dolgozom menüpontban kapsz választ.
Ha úgy érzed, tudok neked segíteni, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot.
Szeretettel várom jelentkezésed.
