Hogy szervileg melyik oldalon van a probléma, megmondják az orvosok.
Lelkileg-érzelmileg pedig szerintem – ha mindketten szeretnék a gyermekáldást -, mindkét félé: nőé és férfié, leendő anyáé és leendő apáé.
Tudjuk-látjuk, hogy a nők sokkal nyitottabbak arra, hogy az érzelmeikkel foglalkozzanak. Amikor egy nőben megfogalmazódik, hogy „Babát szeretnék” és esetleg vágya nehézségekbe ütközik, a nő hamarabb jár terápiára, klubba, foglalkozásokra, egyéni konzultációra, női csoportba.
A férfi, a férj sokkal ritkábban. És ha igen, sokszor inkább a nő hatására, kérésére – vagy egyéni konzultációkra vagy párterápiára, utóbbira (házas)társával együtt. Ismerek olyan férfit is, aki ebben az élethelyzetben saját belső igényből fakadóan jár pszichológushoz. Nincs vele semmi baj, ő mégis igényli.
A hozzám forduló női vendégeim közül többen már vagy elsőre, a bejelentkezés alkalmával, vagy egy-két konzultációs alkalom után megkérdezik, elhozhatják-e a férjüket is egy segítő beszélgetésre. Én mindig nagy örömmel fogadom ezeket a kérdéseket-kéréseket. Mert szerintem igenis fontos, hogy a férfi is érzékenyüljön a szülővé válás témájára, vagy éppen az akadályoztatottság lelki-érzelmi helyzetére. De legfőképpen a párkapcsolatban ilyenkor zajló folyamatokra.
Úgy érzékelem, amikor belép hozzám a pár, a férfi meg van illetődve, picit talán szorong is, hogy miről lesz itt most szó. A másfél órás beszélgetés során nagyjából az első fél óra után érezhető a férfi kiengedése. Nem volt még olyan, hogy a férfi ne tudott volna bekapcsolódni a beszélgetésbe.
Ilyenkor, amikor egy pár ül velem szemben, ugyanúgy kérdezem a férfit is, mint a nőt. Fontosnak tartom, hogy figyeljem, melyikük mikor mire rezdül rá, kinek mi a fontos. Úgy teszem fel a kérdéseket, hogy mindketten tudjanak válaszolni.
Sokszor az is nagy segítség, hogy ők kérdeznek, aztán közösen beszélgetünk a mi lombikkezelésünkről és annak hátteréről – így a férfi is talál kapcsolódási pontot, ha elmondom, nálunk ez hogy zajlott.
Azt tapasztalom, hogy ha a férfi csak azon az egyetlen egy találkozón csatlakozik is feleségéhez, jól esik neki is beszélgetni, kimondani néhány dolgot. Láthatja-tapasztalhatja, hogy nem ördögtől való dolog az érzelmekről beszélni. És láthatja, hova jár a felesége segítő konzultációkra. Ezeken a találkozókon nem terápiázunk, nem hozunk fel traumákat, hanem csupán barátian beszélgetünk.
Én hálás vagyok azoknak a férfiaknak, akik akár csak egyszer is elkísérik feleségüket. Mindig azt szoktam mondani, hogy már ezzel is hozzájárulnak – lelki szinten is – a családalapításhoz.
Most pedig arra lennék kíváncsi, ezt a rövidke írást kik olvassák. A nők? Valószínű igen 🙂
Kedves Nőtársam! Ha olvastad és úgy érzed, igényled társad, párod, férjed, gyermeked leendő apukája jelenlétét a titeket érzelmileg is megviselő hullámvasúton, kérdezd meg, nyitott lenne-e kötelezettségmentesen elkísérni téged csak egyszer egy ilyen beszélgetésre.
És ne mondd el még neki, hogy vannak, akik párban is járnak “ilyen helyekre” – hozzám is 😉
Szeretettel várlak benneteket,
Katka
