Ma két fórumon is szembejött velem ez a téma. Az egyik egy női facebook-közösségben, aminek egy konkrét témafókusza van (nem a „meddőség”), a másik pedig a saját szakmai köröm, a mentálhigiénét végzettek vagy aktuálisan hallgatók csoportja az egyetemünk facebook-csoportjában.
Utóbbiban a szülés utáni ‘testhelyreállítás’ kapcsán.
E két téma mentén tovább gondolkodtam …
Szinte minden vendégemnek problémája van az önértékelésével, amikor megkeres. Hogy is ne lenne … ??
Egy-két-több hónap sikertelenség, akár a természetes próbálkozásokkal, akár mesterséges rásegítéssel (inszeminációk, lombikok). Most őszintén, itt mi lehetne önbizalomnövelő, vagy csak -megtartó? Semmi!
De honnan juthatsz erőforrásokhoz?
A segítő beszélgetésekben – a családdinamikai megélések és emlékek, valamint a párkapcsolat, a munkahelyi és baráti kapcsolatok, és ami szintén nagyon fontos: az orvosoknál tapasztaltak átbeszélése mellett – nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy mindezekkel TE HOGY VAGY.
Hogy lehet-e az, hogy ÚGY VAGY JÓ(L), AHOGY VAGY?
Hogy ÚGY LEHESS JÓ(L), AHOGY VAGY!
Beszélgetünk a rossz érzéseidről, a szomorúságaidról, a csalódásaidról, az igényeidről – RÓLAD. Ki vagy te? Milyen vagy te? Mi történik veled és ezt hogy éled meg? Ha negatív érzéseid vannak, hogy tudna ez javulni?
Őszintén. Lélektől-lélekig.
A fent említett egyik facebook-csoportban, a mentálhigiénésben, pont ma írtam le a következőket:
A fejekben sajnos már az van, hogy egyre gyakoribbak a termékenységi problémák. Már sokszor ott lebeg a fejünk fölött, hogy ezzel biztos gondunk lesz majd. Társadalmilag ez nehezedik ránk, ez jelenti lassan a közgondolkodást. Ezt nyomja a média is.
Aztán szépen saját hiedelemmé tesszük. És ez tényleg a fejekben van, nem a szívekben.
Én a “Fejétől bűzlik a hal, de a farkától pucolják.” -elvet követem.
Egyénenként, kiscsoportonként – belülről tisztítjuk a rendszert, amennyire tudjuk. Igen, többes szám. Nem én, hanem együtt a segítséget kérővel, veled.
Minél több magabiztos nő megy el orvoshoz, annál kevesebbnek mondják majd, amit nekem is anno: hogy selejt vagyok és rontanám az intézet/a doki statisztikáját. Vagy, ha mondanak is ilyet vagy hasonlót, arrébb áll a nő/pár (!), és máshoz mennek, ahogy mi is tettük anno. Sőt, minél több magabiztos nő lesz megint, annál kevésbé kell orvoshoz járni “meddőség” miatt. Szeretném, ha nem az lenne a közgondolkodásban, hogy ha egy orvos azt mondja egy nőnek, sokszor már az életkora alapján, hogy valószínű már nem lehet gyereke, akkor azt a nő félelmében azonnal el is hiszi és beépíti a lelkébe. Persze, ettől még megtörténhet, sajnos – de ne így!
Én itt találkozom a közgondolkodás lenyomataival és érzek egyénileg, és ezen keresztül társadalmilag is, felelősséget annak alakításában. Mindennap.
Van egy kedvenc idézetem, amiből időnként érdemes merítenünk – minden nőnek, minden nőiséget érintő témában (nehezített gyermekáldás, gyermektelen vagy kisgyermekes nehéz idők, testkép-problémák, menopauza – bármi, ami minket nőket érint):
„Tudod mi az, ami igazán szexi? A humorérzék. A kaland íze. Arcpír télen. Csípő, amibe bele lehet markolni. Nyitottság. Magabiztosság. Alázatosság. Jó étvágy. Valaki, aki hallgat az intuíciójára. (…) Egy okos visszavágás. Jelenlét. Gyors észjárás. Egy ártatlannak tűnő hölgy, aki piszkos viccet mesél. (…) Egy nő, aki már felismerte, hogy milyen gyönyörű.”
(“You know what`s really, powerfully sexy? A sense of humor. A taste for adventure. A healthy glow. Hips to grab on to. Openness. Confidence. Humility. Appetite. Intuition. (…) Smart-ass comebacks. Presence. A quick wit. Dirty jokes told by an innocent-looking lady. (…) A woman who realizes how beautiful she is.”)
/Courtney E. Martin, amerikai újságíró és blogger/
