Mi a mentálhigiéné?

A mentálhigiéné lelki egészséget jelent.


A mentálhigiénés tevékenység a lelki egészség és érzelmi egyensúly visszaállítását és megőrzését segítő és támogató tevékenység.

A mentálhigiénés segítő beszélgetés „atyja” Carl Rogers, amerikai személyközpontú pszichológus, a humanisztikus pszichológia egyik alapítója. A rogers-i nondirektivitás szerint a mentálhigiénés segítő nem direktív, azaz nem irányít, nem vezet, nem tanácsol, hanem kísér. Ezzel segít.

Mint mentálhigiénés szakember segítek neked abban, hogy ráláss saját élethelyzetedre, elakadásaidra, így megtaláld kérdéseidre a saját válaszaidat és nehézségeidre, problémáidra a saját megoldásaidat. Ezzel mozgósítod a mindig is benned lévő saját erőforrásaidat. Önbizalmat nyersz.

Hagyom, hogy elmondd történeted, kíváncsi vagyok rád. Kíváncsi vagyok a történeted mögött rejlő érzelmeidre, mert fontosak, mert fontos vagy.

Hagyom, hogy kisírd magad, ha úgy érzed, sírnod kell. Mivel titoktartás kötelez, nincsenek tabuk, mindent elmondhatsz, ami a szívedet nyomja. Panaszkodhatsz bármire, bárkire, bárhogyan. Kiadhatod bánatodat, szomorúságodat, haragodat, dühödet.
Elmondhatod titkaidat, belső félelmeidet. Biztatlak is erre, önmagában ennek is hatalmas stresszoldó, felszabadító és gyógyító ereje van.

Az én beszélgetéseim picit direktívebben zajlanak a klasszikus segítő beszélgetéseknél.

Sokat kérdezek, így a kérdésekkel segítek neked teret nyitni, hogy sokféle szempontból láthasd saját helyzetedet. A kérdéseknek nagy tisztító ereje van. Még, ha nem találsz is rájuk rögtön válaszokat, a kérdések dolgoznak a tudattalanodban és a válaszok előbb-utóbb megérkeznek, bevillannak.

“Táncolni kell, uram. A zene majd csak megjön valahonnan.”

(Idézet a Zorba, a görög c. filmből)


Egykori sorstársként teljesen megértelek és elfogadom minden érzésedet,
olyan légkört nyújtok neked, amelyben önmagad lehetsz. Együttérzésben, elfogadásban és megértésben van részed, ahol nincsenek előítéletek.

Van olyan is, amikor pár másodperces csendben ülünk. Ilyenkor látszólag semmi nem történik, mégis nagyon sok minden történhet – mély érzések, felismerések törhetnek fel. A csendben meghallhatod magad. Meghallhatsz válaszokat.

Beszélgetünk örömeidről és kívánságaidról is, felelevenítjük szép emlékeidet. Sokszor mosolygunk, nevetünk is.
Kérdezhetsz engem is saját történetemről, mesélek szívesen, ha az erőt ad neked.

Amit csinálunk ketten, az nem terápia, de lehet terápiás hatása.

Fontos vagy és fontos, hogy kapcsolódj önmagadhoz.
Ha megtisztelsz bizalmaddal, segítenek neked ebben. Így tudok én is kapcsolódni hozzád.


Ha úgy érzed, segítségedre lehetek, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot.

Szeretettel várlak a fent biztosított légkörben egyéni konzultáción
vagy a Vörös Fonal – A babád útja hozzád’ zárt, női, sorstársi csoportban, Antall Gabi munkatársammal.

Ebből a csoportprogramból inspirálódtam egy könyv szerkesztésére, amely 2021 tavaszán jelent meg:
A babád útja hozzád – 30 élettörténet a nehezített gyermekáldásról
A megjelenés utáni első két hónap visszajelzései már mutatták, hogy a könyv túlmutat egy történetgyűjteményen. Mintha küldetése lenne egy virtuális sorsközösséghez való tartozás kiépítésében.

Szeretettel várom a leendő szülőket, párokat az ‘Közös Fonal – mentálhigiénés csoportmunka gyermekükre régebb óta vágyó (házas)pároknak is, ahol csoportvezető társam Gasztonyi Ádám mentálhigiénés szakember és szintén lombikos szülő, apuka.

Ha vidéken vagy külföldön élsz és segítségre van szükséged, jó szívvel ajánlom a Skype-lehetőséget.

“A valódi empátia azt feltételezi, hogy teljes lényemmel a másikra figyelek annak érdekében, hogy tisztelettel és alázattal megértsem, mi történik benne. Megadom neki a teret és az időt arra, hogy teljes egészében kifejezhesse magát. Nemcsak megértem az eszemmel, de teljes lényemmel jelen vagyok, előítélet és kritika nélkül. Ha létrehozom ezt a minőségű jelenlétet, akkor képes leszek az eddig megérthetetlent is megérteni. De jó, ha tudom: csak azt vagyok képes a másikban megérteni, elfogadni, megbocsátani, amit önmagamban már felfedeztem és valamilyen szinten elfogadtam.” (Rambala Éva, EMK)