Nő vagyok, anya, gyerek, testvér, társ, sokaknak barát, mentálhigiénés segítő.

Egy lombikban fogant kislány boldog anyukája.

Portré
Varga Katalin. Fotó: Németh Gabriella, Nők Lapja.


1967 decemberében születtem Budapesten.
Általános iskolai éveimből hatot Berlinben töltöttem.
Budapesti gimnáziumi éveim alatt a német nyelv szeretete mellett elkezdtem angolt is tanulni.
Szabadidőm nem sok volt, NB I-ben és az ifjúsági válogatottban röplabdáztam.
1986-tól a Külkereskedelmi Főiskolára jártam, német-angol szakra. A főiskola után két felsőfokú nyelvvizsgával egy ideig kerestem a helyemet, majd 1994-ben egy főiskolai évfolyamtársammal alapítottunk egy nyelviskolát, ahol szaktanárok bevonásával magyart tanítottunk külföldieknek.

Magánéletem és párkapcsolataim alakultak így is, meg úgy is.
2004-től úgy éreztem, jöhet a családalapítás.
Ekkor már 37 éves voltam.  De a baba nem jött.
2007-ben, a kivizsgálások után megkaptam a “meddő” megbélyegzést.
2008 márciusában sor került a lombikkezelésre és még abban az évben, decemberben megszületett kislányunk.

Nehéz családi történetek miatt és különböző felismerések mentén teljes odafigyeléssel a meddőség lelki hátterét kezdtem tanulmányozni.

Felhagytam a nyelviskolai tevékenységgel és 2013 óta segítek a hozzám forduló “meddő” pároknak. 2018 januárja óta okleveles mentálhigiénés segítő szakemberként fogadom a segítséget kérőket.

Utamról, meddőségem és sorstársiságom történetéről bővebben olvashatsz az első blogbejegyzésben.

Ha úgy érzed, tudok neked segíteni, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot.
Szeretettel várom jelentkezésed.

Varga Katalin
(Katka)

“Freud kulcsfigura volt, aki persze sokszor tév­úton járt, például abban, hogy a terapeutának tiszta lapnak kell lennie, hogy csak nagyon keveset mutathat meg magából. Számomra ez Freud legnagyobb tévedése. Sokkal fontosabb, hogy a terapeuta bensőséges, bizalmon alapuló kapcsolatba kerüljön a pácienssel.” (Irvin D. Yalom)