1967 decemberében születtem Budapesten.
Általános iskolai éveimből hatot Berlinben töltöttem.
Budapesti gimnáziumi éveim alatt a német nyelv szeretete mellett elkezdtem angolt is tanulni.
Szabadidőm nem sok volt, NB I-ben és az ifjúsági válogatottban röplabdáztam.
1986-tól a Külkereskedelmi Főiskolára jártam, német-angol szakra.
A főiskola után két felsőfokú nyelvvizsgával egy ideig kerestem a helyemet, majd 1994-ben egy főiskolai évfolyamtársammal alapítottunk egy nyelviskolát, ahol szaktanárok bevonásával 17 évig magyar nyelvet tanítottunk külföldieknek.
Magánéletem és párkapcsolataim alakultak így is, meg úgy is …
Ha úgy érzed, tudok neked segíteni, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot.
Szeretettel várom jelentkezésed.
Varga Katalin (Katka)
2004-től úgy éreztem, végre jöhet a családalapítás. Ekkor már 37 éves voltam. De nem lettem várandós.
2007-ben, a kivizsgálások után megkaptam a “meddő” megbélyegzést.
2008 márciusában két elzárt petevezetékkel és kimerülő petefészek szindrómával sor került a lombikkezelésre, és még abban az évben, decemberben megszületett a kislányunk.
Boldogok voltunk, de nem volt könnyű. Családdinamikai kihívások mentén, külső szakmai segítséggel és az önismeret útját járva, egyre jobban ráláttam a saját történetemre, majd egy ponton a saját dobozomból kinézve elkezdtem a meddőség mint jelenség lelki hátterét tanulmányozni.
• 2011-ben felhagytam a nyelviskolai tevékenységgel, majd megálmodtam és 2013 őszén életre hívtam a CsillagKuckó termékenységtámogató mentálhigiénés teret.
• 2014 januárja óta dolgozom itt kliensekkel/vendégekkel, eleinte pro bono, tapasztalati segítőként tevékenykedtem, majd ebből nőtte ki magát a segítő szakember hivatásom.
• 2015-2017 képződtem a Károli Gáspár Református Egyetem Mentálhigiénés segítő szakember szakán.
• 2017-től – az egyetemi projektmunka hozadékaként – munkatársammal vezetem a ‘Vörös Fonal – A babád útja hozzád’ tematikus, mentálhigiénés női csoportos programot.
• 2021-ben jelent meg A babád útja hozzád – 30 élettörténet a nehezített gyermekáldásról c. könyvünk, amelynek ötletalapja ez a női csoportprogram, és amelyben saját klienskörből 30 nő vall őszintén, mélyen és kendőzetlenül a saját életéről ebben a témában. Nemcsak sikertörténetek vannak a könyvben, hanem olyanok is, amelyekben (még akkor) nem adatott meg a gyermekáldás
• 2022-2024 között végeztem az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Reproduktívegészség-fejlesztő és meddőségi szaktanácsadó képzését. A szakdolgozatomat a hazai meddőségi intézményrendszerről és a pácienscentrikus ellátásról, valamint a mentálhigiénés segítség fontosságáról írtam.
• A 10 éves segítői és praxis-tapasztalat, a hozzám forduló érintettek történetei és beszámolói, valamint a szakdolgozatom témája összefonódott, és mindez megérlelt bennem egy gondolatot: Hogyan lehetne lelkileg nagyobb körben, rendszerszinten támogatni a meddőségi/termékenységi intézetekbe járó pácienseket?
2024 júniusában elindítottam egy egyetlen kérdésből álló felmérést, amelyről itt olvashattok, és ha úgy érzitek, szavazhattok is: Pufferszoba Projekt©
• Egy fontos, érzékenyítő interaktív előadásunk 2025 márciusában, amely szól az érintetteknek és a hozzátartozóknak, ismerősöknek egyaránt, valamint az egészségügyi szakembereknek is:
Segítő hidak a meddőségben
„Freud kulcsfigura volt, aki persze sokszor tévúton járt, például abban, hogy a terapeutának tiszta lapnak kell lennie, hogy csak nagyon keveset mutathat meg magából. Számomra ez Freud legnagyobb tévedése. Sokkal fontosabb, hogy a terapeuta bensőséges, bizalmon alapuló kapcsolatba kerüljön a pácienssel.” (Irvin D. Yalom)
Szeretettel hozom ide egyik kedvencemet, már-már hitvallásomat – egy képzeletbeli beszélgetést Elme, Szív és Lélek között:
Elme és Szív kézen fogva sétálnak:
Elme: – Aggódom, nem merek tovább menni.
Szív: – Nyugi, gyere …
Elme: – Teljesen eltévedtem.
Szív: – Nem baj, csak kövess.
Elme: – De hát te sem jártál még ott.
Szív: – Bízz bennem, tetszeni fog.
Egyszer csak megszólal a Lélek:
– Ha csendben maradnátok, mutatnám az utat.
/ismeretlen szerző/
Ezzel nem azt mondom, hogy lebegjünk és mindig csak a megérzések számítanak, hiszen az anyagi világban nagyon is szükség van a racionalitásra.
Az viszont biztos, és ez saját tapasztalatom, hogy ha néha elcsendesedünk, lelassítunk és befelé, a lelkünkre figyelünk, megérkezik a megoldás.
Amikor a lélek fellélegzik, nagy dolgok történhetnek.
Kívánom ezt a tapasztalást mindenkinek.
„Csendben születik az élet”
(Mustó Péter)
