Nő vagyok, anya, gyerek, testvér, társ, sokaknak barát, mentálhigiénés segítő.
Egy lombikban fogant kislány boldog anyukája.
1967 decemberében születtem Budapesten.
Általános iskolai éveimből hatot Berlinben töltöttem.
Budapesti gimnáziumi éveim alatt a német nyelv szeretete mellett elkezdtem angolt is tanulni.
Szabadidőm nem sok volt, NB I-ben és az ifjúsági válogatottban röplabdáztam.
1986-tól a Külkereskedelmi Főiskolára jártam, német-angol szakra.
A főiskola után két felsőfokú nyelvvizsgával egy ideig kerestem a helyemet, majd 1994-ben egy főiskolai évfolyamtársammal alapítottunk egy nyelviskolát, ahol szaktanárok bevonásával magyart tanítottunk külföldieknek.
Magánéletem és párkapcsolataim alakultak így is, meg úgy is.
2004-től úgy éreztem, jöhet a családalapítás. Ekkor már 37 éves voltam. De nem lettem várandós.
2007-ben, a kivizsgálások után megkaptam a “meddő” megbélyegzést.
2008 márciusában sor került a lombikkezelésre és még abban az évben, decemberben megszületett a kislányunk.
Nehéz családi történetek miatt és különböző felismerések mentén teljes odafigyeléssel a meddőség lelki hátterét kezdtem tanulmányozni.
Felhagytam a nyelviskolai tevékenységgel, majd megálmodtam és 2013-ban életre hívtam a CsillagKuckót, ahol a hozzánk forduló “meddő” pároknak segítünk munkatársammal, Antall Gabival. 2018 januárja óta nem csak érintettként, egykori sorstársként és lombikos anyukaként, hanem okleveles mentálhigiénés segítő szakemberként tevékenykedem.
Utamról, meddőségem és sorstársiságom történetéről bővebben olvashatsz az első blogbejegyzésben.
2021 tavaszán megjelent könyvünk címe:
A babád útja hozzád – 30 élettörténet a nehezített gyermekáldásról
Ha úgy érzed, tudok neked segíteni, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot.
Szeretettel várom jelentkezésed.
Varga Katalin
(Katka)
“Freud kulcsfigura volt, aki persze sokszor tévúton járt, például abban, hogy a terapeutának tiszta lapnak kell lennie, hogy csak nagyon keveset mutathat meg magából. Számomra ez Freud legnagyobb tévedése. Sokkal fontosabb, hogy a terapeuta bensőséges, bizalmon alapuló kapcsolatba kerüljön a pácienssel.” (Irvin D. Yalom)
