Rólam

Nő vagyok, anya, gyerek, testvér, társ, sokaknak barát, mentálhigiénés segítő. Egy lombikban fogant kislány boldog anyukája.

Nő vagyok, anya, gyerek, testvér, társ, sokaknak barát, mentálhigiénés segítő.

Egy lombikban fogant leánygyermek boldog anyukája.

1967 decemberében születtem Budapesten.
Általános iskolai éveimből hatot Berlinben töltöttem.
Budapesti gimnáziumi éveim alatt a német nyelv szeretete mellett elkezdtem angolt is tanulni.
Szabadidőm nem sok volt, NB I-ben és az ifjúsági válogatottban röplabdáztam.
1986-tól a Külkereskedelmi Főiskolára jártam, német-angol szakra.

A főiskola után két felsőfokú nyelvvizsgával egy ideig kerestem a helyemet, majd 1994-ben egy főiskolai évfolyamtársammal alapítottunk egy nyelviskolát, ahol szaktanárok bevonásával 17 évig magyar nyelvet tanítottunk külföldieknek.
 
Magánéletem és párkapcsolataim alakultak így is, meg úgy is …

2004-től úgy éreztem, végre jöhet a családalapítás. Ekkor már 37 éves voltam.  De nem lettem várandós.
2007-ben, a kivizsgálások után megkaptam a “meddő” megbélyegzést.
2008 márciusában két elzárt petevezetékkel és kimerülő petefészekszindrómával sor került a lombikkezelésre és még abban az évben, decemberben megszületett a kislányunk.

Boldogok voltunk, de nem volt könnyű. Családdinamikai kihívások mentén, külső szakmai segítséggel és az önismeret útját járva, egyre jobban ráláttam a saját történetemre, majd egy ponton a saját dobozomból kinézve elkezdtem a meddőség mint jelenség lelki hátterét tanulmányozni.

• 2011-ben felhagytam a nyelviskolai tevékenységgel, majd megálmodtam és 2013 őszén életre hívtam a CsillagKuckó segítői terét.

• 2014 januárja óta dolgozom itt kliensekkel/vendégekkel, eleinte pro bono, tapasztalati segítőként tevékenykedtem, majd ebből nőtte ki magát a segítő szakember hivatásom.

• 2015-2017 képződtem a Károli Gáspár Református Egyetem Mentálhigiénés segítő szakember szakán.

• 2017-től – az egyetemi projektmunka hozadékaként – munkatársammal vezetem a Vörös Fonal – A babád útja hozzád tematikus, mentálhigiénés női csoportos programot.

• 2021-ben jelent meg A babád útja hozzád – 30 élettörténet a nehezített gyermekáldásról c. könyvünk, amelynek ötletalapja ez a női csoportprogram, és amelyben saját klienskörből 30 nő vall őszintén, mélyen és kendőzetlenül a saját életéről ebben a témában. Nemcsak sikertörténetek vannak a könyvben, hanem olyanok is, amelyekben (még akkor) nem adatott meg a gyermekáldás

• 2022-2024 között végeztem az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Reproduktívegészség-fejlesztő és meddőségi szaktanácsadó képzését. A szakdolgozatomat a hazai meddőségi intézményrendszerről és a pácienscentrikus ellátásról, valamint a mentálhigiénés segítség fontosságáról írtam.

• A 10 éves segítői és praxis-tapasztalat, a hozzám forduló érintettek történetei és beszámolói, valamint a szakdolgozatom témája összefonódott, és mindez megérlelt bennem egy gondolatot: Hogyan lehetne lelkileg nagyobb körben, rendszerszinten támogatni a meddőségi/termékenységi intézetekbe járó pácienseket?
2024 júniusában elindítottam egy egyetlen kérdésből álló felmérést, amelyről itt olvashattok, és ha úgy érzitek, szavazhattok is: Pufferszoba Projekt©

Ha úgy érzed, tudok neked segíteni, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot.
Szeretettel várom jelentkezésed.

Varga Katalin (Katka)

„Freud kulcsfigura volt, aki persze sokszor tév­úton járt, például abban, hogy a terapeutának tiszta lapnak kell lennie, hogy csak nagyon keveset mutathat meg magából. Számomra ez Freud legnagyobb tévedése. Sokkal fontosabb, hogy a terapeuta bensőséges, bizalmon alapuló kapcsolatba kerüljön a pácienssel.” (Irvin D. Yalom)

Szeretettel hozom ide egyik kedvencemet, már-már hitvallásomat – egy képzeletbeli beszélgetést Elme, Szív és Lélek között:

Elme és Szív kézen fogva sétálnak:
Elme: – Aggódom, nem merek tovább menni.
Szív:   – Nyugi, gyere …
Elme: – Teljesen eltévedtem.
Szív:   – Nem baj, csak kövess.
Elme: – De hát te sem jártál még ott.
Szív:   – Bízz bennem, tetszeni fog.

Egyszer csak megszólal a Lélek:
– Ha csendben maradnátok, mutatnám az utat.

/ismeretlen szerző/

Ezzel nem azt mondom, hogy lebegjünk és mindig csak a megérzések számítanak, hiszen az anyagi világban nagyon is szükség van a racionalitásra.
Az viszont biztos, és ez saját tapasztalatom, hogy ha néha elcsendesedünk, lelassítunk és befelé, a lelkünkre figyelünk, megérkezik a megoldás.
Amikor a lélek fellélegzik, nagy dolgok történhetnek.
Kívánom ezt a tapasztalást mindenkinek.

„Csendben születik az élet”
(Mustó Péter)

Ha tetszett, kérlek, oszd meg: